Vita a nem is létező .go domaintérről

Tulajdonképpen kinek is a tulajdona egy ország nemzeti domaintere? Ez volt a központi kérdése a legutóbbi, Wellingtonban rendezett ICANN konferenciának. Gondwanalandet, egy kitalált országot, és ennek domainjét használták kiindulópontként a téma megvitatására.
Az első felvetés szerint Gondwanaland domainjének kezelője átadta az unokatestvérének a domain kontrollálásának lehetőségét. Vajon tehetett-e ilyet? Ha nem, kivel kellett volna egyeztetnie?
„A kormánnyal kell egyeztetni, mint az emberek kizárólagos képviselőjével” – állította Frank March, az Új-zélandi Gazdaságfejlesztési Minisztérium munkatársa. „Az Internetet olyan sokan használják manapság, hogy felmerül a kérdés: az .nz névtér vajon az Új-zélandi közösség tulajdona, vagy közös tulajdon? Mielőtt engedélyezik egy domain átadását, az ICANN-nek legalább ellenőriznie kellene, hogy történt-e közösségi egyeztetés” – mondta March.
Malajzia Kommunikációs Bizottságának képviselője Sharil Tarmizi másként vélekedik. „Nem arról van szó, hogy a kormánnyal kell egyeztetni, hanem egyszerűen szükség van a kormány beleegyezésére. Az Internet nemzeti vagyon.”
De tételezzük fel, hogy a domaint kormányzati jóváhagyás nélkül adták át, és ezért a kormány úgy véli, hogy az új tulajdonos nem tarthatja meg azt. Mi történik ilyenkor? Új-Zéland domain bizottsági tagja, Debbie Monahan szerint a tevékenyég hatásossága a legfontosabb szempont ilyenkor. „A kormánynak nincs joga elvenni tőlem, ha én jól végzem a feladatom” – mondja. De Tarmizi szerint, még ha így is lenne „a kormánynak kell, hogy legyen némi előjoga a hozzáférésben”.
Az olyan .go domain tulajdonosok, akik nem Gondwanalandben élnek, tovább bonyolítják a helyzetet. Ők nem tartoznak a kormány fennhatósága alá, azonban a domaintérhez közvetlen kötődésük van, vetette fel Monahan. Tegyük fel, hogy a kormány az ICANN véleményét kéri a kezelési jog harmadik félnek való átadásáról. Mi történik ilyenkor?
Az ICANN Kormányzati tanácsadó testülete szerint ebben a helyzetben az ország törvényeivel összhangban kell döntést hozni, magyarázta Cheryl Langdon Orr az Ausztrál Internet Közösség küldötte. Az ICANN-nek önmagában nincs felhatalmazása másra ruházni egy domaint, ha azt jogosan birtokolják. Azonban egy kormányzat bármikor alkothat új törvényt, ha szükségét érzi.
Egy másik felvetés szerint katonai csoport veszi át a hatalmat Gondwanalandben, és a fővezér kinevezi az unokatestvérét „Legfőbb IT Vezetőnek”, és egyúttal a .go domain tulajdonosának nyilvánítja. Hogyan kell vajon erre a helyzetre az ICANN-nek reagálnia?
A kanadai domainteret kezelő Bernie Turcotte szerint az ICANN-nek a korábbi kezelővel kell egyeztetnie, hogy felmérhesse a változás közösségi támogatottságát.
Az ICANN Új-zélandi tagja, Peter Dengate Thrush arra mutatott rá, hogy a küldöttek elhanyagolták a domin problémák jogi elemzését.
„Egy felső szintű országkód-domain a közösség tulajdona, és a tulajdonlás jogi kategória” figyelmeztetett Thrush. „A birtoklás ténye jogi súllyal bír és a tulajdonjog mindenféle szabálytalan átruházása ellen kell hatnia.”
Az újabb szituációs ötletek még tovább mentek. Az egyik felvetésben az eredeti fenntartónak pisztolyt tartanak a fejéhez és ezzel kívánják az ICANN-t zsarolni, hogy engedélyezze a domain átadását. A konszenzus szerint ilyenkor engedélyezni kell az áttételt, de később vissza kell juttatni a domint az eredeti tulajdonoshoz.
Végső megoldásként az ICANN vissza is vonhat egy domainteret és kioszthatja azt újra ő maga. De a testület úgy véli, ez csak akkor történhet meg, ha az RFC 1591-ben lefektetett szabályokat áthágják.