Az Expressz (Magyarország Zrt.) robogott

A miskolci-expressz.hu, a szabolcsi-expressz.hu, a nyiregyhazi-expressz.hu, a borsodiexpressz.hu, a debreceni-expressz.hu, és a borsodi-expressz.hu domain nevek bejegyzését az Inform-Média Kft., mint regisztrátor saját részére kezdeményezte.

Az Expressz Magyarország Zrt. (panaszos) kifogást nyújtott be a fenti domain nevek bejegyzése ellen. Mivel a 6 domain esetén a panaszos és az igénylő személye azonos, továbbá, hogy a panaszos lényegében azonos érveket fejtett ki a panaszaiban és összevontan adott meghatalmazást a fenti ügyekre, a TT összevont Állásfoglalásban kezelte a panaszokat.

Az Expressz Magyarország Zrt. kifogásaiban arra hivatkozott, hogy jogosultja a 166.680 lajstromszámú EXPRESSZ szóvédjegynek. A panaszos a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 12. §-ára hivatkozik, és kéri annak figyelembevételét, hogy kizárólagos joga van a megjelölés használatára illetve a használat engedélyezésére.

Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint a „hirdetési és lapkiadási piacon Expressz elnevezés alatt forgalomban levő árukat a fogyasztók mindenkor az Expressz termékeivel, illetve az Expresszel, a hozzá tartozó cégcsoporttal azonosítják, legyen szó nyomtatott vagy elektronikus médiáról”. A panaszos erre vonatkozó fogyasztói felmérést nem csatolt.

A panaszos külön felhívta a TT figyelmét arra a tényre, hogy az igénylő a versenytársa, továbbá, hogy az igénylő és közötte korábban már volt folyamatban védjegybitorlási eljárás, amelyben a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletet hozott. Az ítélet másolatát csatolta panaszához. A panaszos külön felhívta a TT figyelmét arra, hogy ítélet rendelkezéseit figyelembe véve az igénylő magatartása „tudatos és rosszhiszemű”.

Az igénylő érdemi védekezését összevontan adta elő. Védekezésében az igénylő arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint megalapozatlan, hogy az „expressz szó védjegye” a panaszost illetné, mert álláspontja szerint a „földrajzi jelzők megkülönböztető adattal bírnak, […] és éppen e megkülönböztető jelző miatt nem azonos, nem összetéveszthető és nem eredményezi a fogyasztók megtévesztését”. Előadta továbbá, hogy az „Expressz szó használatára nincs kizárólagos jogosultsága a panaszosnak, mert az Expressz szó más szavakkal történő megjelölése más tartalmat ad, és nem téveszthető össze az alapszóval sőt kifejezetten elkülöníti”.

Tekintettel arra, hogy az igényelt nevek nem azonosak a védjegyoltalmat élvező kifejezéssel, csupán tartalmazzák azt, a TT elsősorban azt vizsgálta, hogy megtévesztő lehet-e a földrajzi nevekkel kiegészített „expressz” kifejezés használata más vállalkozás által mint a panaszos. Ebben az esetben ugyanis szükségtelen a védjegybitorlás elemzése, mert a megtévesztés lehetősége önmagában kizárja a domain név választását.

Annak ellenére, hogy a panaszos nem csatolt fogyasztói felméréseket annak igazolására, hogy a fogyasztók azonosítanák-e az „expressz” kifejezést az Expressz Magyarország és az Expressz csoport termékeivel, a Tanácsadó Testület egyetértett a panaszossal abban, hogy az Expressz-csoport szolgáltatásai széles körben ismertek és azonosíthatók a panaszos hirdetési/reklámozási tevékenységével. Ráadásul, a földrajzi nevekkel kiegészített kifejezések erősíthetik a fogyasztók azon elvárásait, hogy a népszerű, nyomtatott hirdetési újság helyi változatára kattintanak a domain név lehívásakor.

A fenti okokból a TT álláspontja szerint a tárgybani domain használata az igénylő részéről a Szabályzat 2.2.2 c) pontja alapján megtévesztő lenne, így az igénylő által a domain név nem választható.

A TT a továbbiakban nem tartotta szükségesnek a védjegybitorlás továbbá a tisztességtelen piaci magatartás vizsgálatát, tekintettel arra, hogy a megtévesztés önmagában ütközik a Domainregisztrációs Szabályzat rendelkezéseivel.

expressonline.hu (Rinocérosz Produkció Kft. kontra Expressz Magyarország Zrt.)

A Rinocérosz Produkció Kft. (igénylő) igényelte az expressonline.hu domain nevet 2007. június 2-án. Az igénylés ellen az Expressz Magyarország Zrt. (panaszos) emelt kifogást és kezdeményezte a TT eljárását jogi képviselője útján 2007. június 13-án.

A panaszos kifogásában arra hivatkozott, hogy jogosultja az EXPRESSZ és EXPRESSZ ONLINE szóvédjegyeknek; a védjegyoltalom mindkét szóvédjegy tekintetében kiterjed (többek között) a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló Nizzai Megállapodás szerinti 16. és 35. és 38. osztályba sorolt árukra. A panaszos a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 12. §-ára és a bírói gyakorlatra hivatkozik. Álláspontja szerint mindkét védjegy oltalma korlátozás nélkül kiterjed „minden típusú reklámozási és internetes tevékenységre”. Megállapításai szerint a védjegybitorlás tényállási elemei megvalósulhatnak és ezáltal az igénylés jogellenes.

A panaszos kifejtette továbbá, hogy az igényelt domain név csupán egyetlen betűben (expressonline-expresszonline) különbözik a védjegyoltalmat élvező megjelölésétől. Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint a fogyasztók körében az „expressz védjegy és az expressz lapcsoport termékei olyan ismertséget élveznek, hogy a Domainről a fogyasztók feltétlenül a Kérelmezőre asszociálhatnak”. Állítását a panaszos nem igazolta felmérésekkel és nem igényelte saját részére a domain nevet.

Az igénylő érdemi védekezésében előadta, hogy olyan internet szolgáltatást kíván bevezetni a fenti domain név segítségével, amely a pontos és gyors szállításra épít. A fenti domain név alatt egy weboldalt kíván üzemeltetni, amely „mint gyűjtőportál, egyfajta piactér, egyértelműen a gyorsaság ígéretét kívánja górcső alá venni”. Csatolta a weboldal tervezetét, amellyel bizonyítani kívánta, hogy szolgáltatás során az „express gyorsaságra” kíván építeni, különösen egy expressz vonat ábrázolásával.

A Vt. 12. § (1) bekezdése szerint a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel; olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét (Vt. 12. § (2) bek.). A törvény nem határozza meg kimerítően a védjegyhasználat módjait, azokra csupán példálódzó felsorolást ad (Vt. 12. § (3) bek.). A TT 7/2000. (V. 31.) számú Elvi Állásfoglalásában tárgyalta azt a kérdést, hogy mennyiben valósulhat meg védjegyhasználat az interneten folytatott tevékenységgel, s a használati módokról – szintén nem taxatív – felsorolást is adott: "[…] a más védjegyével azonos vagy összetéveszthető domain névnek a védjegyjogosult engedélye nélkül történő üzleti célú használata a Vt. alapján tilos, azaz védjegybitorlást (Vt. 27. §) valósít meg. Különösen így van, ha a megjelölést az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó üzleti levelezésben vagy az interneten megvalósuló reklámozásban használják a védjegyjogosult engedélye nélkül. […] Nemkülönben védjegybitorlásnak számít, ha a jóhírnév védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét olyan módon kívánják tisztességtelenül kihasználni a gazdasági tevékenység körében, hogy a védjeggyel egyező vagy azzal összetéveszthető domainnév használatának megszüntetését, a domainnévről való lemondást vagy annak átruházását a védjegyjogosult vagy más által fizetendő ellenértéktől teszik függővé".

Ugyanakkor a Tanácsadó Testület egyedi döntéseiben többször is támogatott olyan igénylést, amely egy már létező domain névhez hasonló de attól eltérő írásmódú kifejezés domain névkénti bejegyzését kérte – mindaddig, amíg nem megállapítható, hogy az igénylés megtévesztő lenne.

A fentiek alapján tehát a Tanácsadó Testület azt vizsgálta, hogy (i) védjegybitorlást valósíthat-e meg a domain név igénylése; és amennyiben nem, (ii) megtévesztő lehet-e az „expressonline” kifejezés használata más vállalkozás által mint a panaszos.

A TT rendelkezésére álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az igénylő, illetőleg annak megbízója gazdasági tevékenység körében kívánja használni a domaint. Megállapította továbbá, hogy az igénylő nem a panaszossal azonos tevékenységet kíván folytatni, ugyanakkor az igénylő által vázolt szolgáltatás feltehetően a 35. sz. áruosztályba tartozó szolgáltatásnak minősülne.

Annak ellenére, hogy a panaszos nem csatolt fogyasztói felméréseket annak igazolására, hogy a fogyasztók azonosítanák az „expressonline” kifejezést az Expressz Magyarország és az Expressz csoport termékeivel, a Tanácsadó Testület egyetértett a panaszossal abban, hogy az Expressz-csoport szolgáltatásai széles körben ismertek és azonosíthatók a panaszos hirdetési/reklámozási tevékenységével. Ráadásul, az „online” kifejezés erősítheti a fogyasztók azon elvárását, hogy a népszerű, nyomtatott hirdetési újság internetes változatára kattintanak a domain név lehívásakor.

A TT megjegyzi, hogy döntésekor tekintettel volt arra is, hogy a panaszos által vázolt infokommunikációs szolgáltatás nem kötődik az „expressonline” elnevezéshez. A panaszos bármilyen más, az „express gyorsaság”-ra utaló domain nevet választhat, amely nem sérti az Expressz Magyarország Kft. jogait, így különösen a védjegyoltalmat élvező megjelöléseit.

A fenti okokból a TT álláspontja szerint a tárgybani domain használata az igénylő részéről a Szabályzat 2.2.2 a) pontja alapján jelentéstartalmára és használatára nézve gyaníthatóan jogellenes illetőleg c) pontja alapján megtévesztő lenne, így az igénylő által a domain név nem választható.