Domain konferencia beszámló III.
Az októberben tartott T.R.A.F.F.I.C. East 2005. domain konferencia eseményeit Ron Jackson, a Domain Name Journal újságírójának beszámolójából ismerhetjük meg.
Október 20. csütörtök
A csütörtök ismét egy fényűző reggelivel kezdődött, mégpedig az Afternic.com-nak köszönhetően. Rövid nézelődés a kiállításon, majd irány a megnyitó előadás, Domainek a színfalak mögött címmel, Roger Collins (Afternic.com), Xavier Buck (EuroDNS.com), Paul Keating ügyvéd (Renova Kft., Barcelona, Spanyolország), Monte Cahn (Moniker.com) és Sigmundo Solares (DirectNic.com) közreműködésével.
[file=707_1.html]
Az előadáson tippeket kaphattunk a biztonságos domain üzemeltetéshez és kiderült, mit kell tennünk, ha a domain-ünket eltérítik. Keating, Solares és a beszélgetést moderáló Howard Neu (mindhárman ügyvédek) a vonatkozó jogszabályokat ismertették, Collins és Chan arrol beszélt, milyen biztosítékokra van szükségünk egy biztonságos domain értékesítési ügylethez.
Egy másik témakörben Xavier Buck (EuroDNS.com) az országkódos domainek számának robbanásszerű növekedéséről beszélt. Jelenleg több mint 23 millió bejegyzés létezik, és ez a szám egy éven belül 40 millió fölé emelkedhet. A növekedés üteme jelentősebb, mint az általános felsőszintű (pl. .com, .net) doamineknél. A decembertől jegyezhető .eu domainre külön kitért Buck. Európában több mint 450 millióan élnek (kb. másfélszer annyian, mint az Egyesült Államokban), s ez a népesség több mint kéttucat különböző országkódot és 21 különböző nyelvet használ. Így egy széleskörű hozzáférhetőséget biztosító, egységes, általános domain jelentős sikereket érhet el.
A szünet után a Fabulous.com igazgatója, Dan Warner exkluzív előadása következett. Mivel Warner a domain ipar egyik legelismertebb személyisége, mikor előadást tart, nem könnyű üres helyet találni. A Fabulous.com rendelkezik az egyik legnagyobb .com portfólióval, ami közel 500000 címet számlál.
A cég kiterjedt kutatásokat folytat a webhasználók szokásairól, az oldalak látogatottságának eredetéről és természetéről. Warner számításai szerint a közvetlen navigálás (mikor egy oldal címét beírjuk a címsorba) a teljes internetes forgalomnak mindössze 10-20 százalékát adja. Az érdekfeszítő előadás teljes tartalma elérhető PowerPoint diasor formájában a cég webhelyén, ezért ebben a cikkben a további részletek ismertetésétől eltekintenék.
[file=707_2.html]
A Fabulous.com által támogatott ebéd különleges eseménye volt a Domain Név Fejlesztők Világszövetségének (World Association of Domain Name Developers – WADND) díjátadása azon szolgáltatóknak, akik a legtöbbet tették a domain eltérítések megelőzése és az ellopott webcímek visszaszerzése érdekében. Az elismeréseket a Moniker.com, a DirectNic.com és a Fabulous.com vehette át.
Ebéd után (ahol egyébként remek beszélgetést folytathattam a Sedo három vezetőjének egyikével, Tim Schumacherrel) az én másfél órás előadásom következett – a DNJournal.com színeiben. Három témáról beszéltem: a domain értékesítési trendekről, a .com helyzetéről és a domain iparról kialakult kép javulásáról.
Míg a .com egyértelműen az uralkodó kiterjesztés marad az weben, addig a piac a közepes és alacsony árú kiterjesztések irányába bővül. Például Németország .de és Nagy Britannia .co.uk kiterjesztése egyre erősödik a közepes árkategóriában, míg a .us, .info, és a .biz csak kisebb részhez jut az üzletből és kisebb a lehetősége, hogy különleges kifejezésekhez jusson olyan áron, ami belefér a hozzájuk tartozó szűkösebb pénzügyi keretekbe. Beszéltem az alternatív kiterjesztésekkel kapcsolatos megfontolásokról is: mint az üzlet egyéb területein, itt is annyit kapunk, amennyit kifizetünk.
Az üzletágról kialakított kép megvitatásakor a régi sztereotípiák – pl. a domain tulajdonosok olyanok, mint akik „túszul ejtik” a márkaneveket – eloszlatására koncentráltunk. A közönség soraiból sokan úgy gondolták, hogy minden domaint regisztrációs díjért váltanak ki, és szóba sem jöhet komoly összeg. El sem tudták képzelni, hogy manapság a domain befektetők dollár tíz- vagy százezreket kockáztatnak ugyanúgy, mint bármely más vállalkozó az üzleti élet egyéb területein. A cégek teljeskörű szolgáltatás nyújtanak az internetes hirdetőknek, és akármilyen nagyságrendű összegre is jogosultak lehetnek a tőkéjük kockáztatása fejében. Magyarázatként olyan sikeres PR kampányokról beszéltem, mint amilyet például a Sedo.com bonyolított az ebben az évben.
A nap hivatalos része a domainek jövőbeli irányultságáról, a látogatottságról és az értékekről szóló megbeszéléssel zárult. Az előadók ebben az esetben Mark Ostrofsky, Bob Martin, Stuart Rabin (iReit.com) és Monte Chan (Moniker.com) voltak. Ostrofsky nevéhez kötődik a Business.com idei eladása 7,5 millió dollárért, amit gyakran emlegetnek, mint a legmagasabb kifizetett összeget. (A nevet Ostrofsky egyébkén 1995-ben 150000 dollárért vette.)
[file=707_3.html]
Az előadók megvitatták, hogyan is áll manapság a domain piac és milyen fejlemények várhatók. Másokhoz hasonlóan ők is osztották azt a nézetet, hogy az igazi fejlődés még csak most következik.
Az eddigiekből talán már kiderült, hogy az étkezések költségét mindig másik cég állta. A csütörtök esti koktél party / büfé vacsoránál a Yahoo következett. Mi viszont a feleségemmel lemaradtunk a koktéladagunkról, habár csak pár méterre voltunk a teremtől, mikor kínálni kezdtek. Először Andrew Millerrel és Mike Zapolinnal futottunk össze, majd rögtön utána Paul Solan kollégámmal, aki épp egy nagy domain ipari cikkhez gyűjtött anyagot a konferencián. Ezt követően még két ismerőssel találkoztunk, így mire odaértünk, a koktél óra véget ért. Íme egy tökéletes példa a kapcsolatok végtelen variációs lehetőségeire a T.R.A.F.F.I.C.-en!
Vacsoráznunk azért sikerült, és ez alkalommal is finom falatok kerültek elénk! Az asztalnál a kaliforniai Grant Keiserrel beszélgettünk. Elmesélte, miként kerültek be a feleségével a domain üzletbe. Ez volt a legérdekesebb történet, amit valaha hallottam! Egy – nem túl sokára – következő cikkben majd ezt is leírom.
Most csak nagyon röviden annyit, hogy valamikor, mikor igen rossz anyagi helyzetben voltak, Grant felesége megmentett egy macskát, amit két farkas összemart. Miközben segítséget kerestek a jószágnak, belebotlottak a domain üzletről szóló információkba. A maradék kis pénzüket így domainekre költötték a ’90-es évek elején. Az üzletet felvirágoztatták, és az említett macskának ma már saját hálószobája van a család Los Angeles-i otthonában.
Ugyancsak hosszan beszélgettem a Sedo.com ügyvezetőjével, Matt Bentley-vel. Ő egyike az üzletág nagyszerű ifjú vezetőinek. Az tavalyi konferencián ismerkedtünk meg és azóta is heti kapcsolatban álltunk, az újabb találkozás azonban segített, hogy még jobban megismerjük egymást, és megerősítsünk egy már kialakult jó kapcsolatot.
A konferencia előtt kérdeztem Rick Schwartz-tól, hogy ugyan miért jönne el valaki erre a mostani rendezvényre, ha néhány hónappal korábban (májusban) részt vehetett a Las Vegas-ban rendezett T.R.A.F.F.I.C. találkozón. Erre ő épp a korábban kialakított kapcsolatok továbbépítésének lehetőségét említette. A Matt-tel folytatott beszélgetés után értettem meg igazán, mire is gondolt Rick, és csak megerősíteni tudom, hogy az újabb találkozások gyakran még hasznosabbak, mint a megismerkedés.
Vacsora után, mielőtt elindultunk volna az iRiet.com által támogatott esti összejövetelre a Bostonba (ez egy népszerű tengerparti étterem, a Mariottal átellenben), még bekapcsoltam a laptopomat a szálloda előcsarnokában, hogy megnézzem az emailjeimet (a szobámban túl gyenge volt a Wi-fi jel ahhoz, hogy csatlakozni tudjak az Internetre). feleségem visszament a szobáénkba átöltözni, s én azt mondtam neki, negyedóra múlva ott leszek. Tizenöt perccel és egy órával később még egy levelemet sem láttam! Ugyanis újabb izgalmas beszélgetésekbe bonyolódtam William Mushkin-nal (Name.com, DomainSite.com), Adam Strong-gal, Ryan Mendezz-zel (Arbor Tanácsadó) és másokkal. Végül csak megnéztem a postaládámat és rohantam vissza a szobánkba, előre sejtve milyen komoly letolásra számíthatok a feleségemtől (bár ő sejthette, mire vállalkozik). Szerencsére mire megérkeztem, már elaludt! Finoman felkeltettem és átsétáltunk a Bostonba.
Ott aztán még több régi és új ismerőssel találkoztunk, s ennek köszönhetően megint csak késő éjszaka értünk vissza a szállodába. Következett a már szokásosnak tekinthető 4 órányi alvás, az utolsó nap előtt.
folytatjuk…